2003-at írtunk.
Nagy izgalommal vártam Montessori óvodám első kis lakóit. Akkor úgy gondoltam, hogy a legnagyobb ajándék, amit egy gyermeknek adhatunk, a szeretet, a biztonság és az a biztos értékrend, amely egész életében elkíséri.
Éveken át ez volt a hivatásom. Gyermekeket fogadtam, figyeltem rájuk, meghallgattam őket, és olyan környezetet igyekeztem teremteni számukra, ahol otthon érezhették magukat. Hittem abban, hogy ha egy gyermek szeretetben nevelkedik, abból kiegyensúlyozott, boldog felnőtt válik.
Azóta sok év telt el.
A kis óvodások felnőttek, én pedig 65 éves lettem. Az élet azonban megtanított valamire: a gondoskodásnak nincs korhatára. Csak az változik, hogy kiknek van rá a legnagyobb szükségük.
Ma ugyanazzal a szeretettel és odafigyeléssel várom azokat, akik egy életen át másokról gondoskodtak: a nagyszülőket, az édesanyákat és az édesapákat.
Így született meg a Szentjakabi Aranykor Otthon.
Számomra ez nem csupán egy idősek otthona. Sokkal inkább egy családias közösség, ahol minden lakó valóban fontos. Ahol van idő egy beszélgetésre, egy mosolyra, egy kedves szóra, és ahol minden nap arra törekszünk, hogy lakóink biztonságban, méltóságban és szeretetben élhessenek.
Hiszem, hogy az időskor nem a lemondás időszaka, hanem egy olyan életszakasz, amely ugyanúgy megérdemli a figyelmet, a tiszteletet és a szeretetet, mint a gyermekkor.
Célunk, hogy ne egyszerűen ellátást nyújtsunk, hanem valódi otthont teremtsünk. Olyan helyet, ahová a családtagok is nyugodt szívvel érkeznek látogatóba, mert tudják, hogy szerettük jó kezekben van.
Hol talál meg minket?